Szűz Mária megjelenik egy Padovai Szent Antal által pártfogolt ferencesrendi szerzetesnek

Fra Filippo Lippi apjához méltó tehetségű fiának ezt a korai művét nézve a tisztán kontúrozott plasztikus formák olyan erős hatást gyakorolnak ránk, hogy első látásra semmi transzcendentális jelleget nem észlelünk az ábrázolásban. Márpedig Filippino Lippi képén a Madonna és a kis Jézus Padovai Szent Antal és az általa oltalmazott szerzetes imádsággal előhívott látomásaként jelenik meg. Mária köpenyének szegélye legyezőszerűen a földre terül, ő maga azonban felhőfoszlányokon trónol. Olyan léptékváltással, amilyenre a firenzei Quattrocento második felében csak a legritkábban van példa, magasan fölébe tornyosul az őhozzá fohászkodóknak, az örökkévalóság birodalmából tekint le a halandókra. Világoskék köpenyének lendületes sziluettje a mandorla oválisára emlékeztet. Ölében egy lábon egyensúlyoz a mozgékony, meztelen Bambino, Donatello eleven puttóinak közeli rokona. A térdeplő szerzetes – minden bizonnyal a kép megrendelője -, és a balját mellére szorító Szent Antal reá, a gyermek Jézusra szegezi tekintetét. Révületük bemutatása éppoly hiteles, mint amilyen pregnáns és életteli profilban láttatott fejük mintázása. A misztikus élményt a néző számára is kézzelfogható közelségbe hozó jelenet a toszkánai táj otthonos, barátságos környezetében játszódik. Madonna alá a rét és virágai- vadrózsák, rózsaszín és fehér százszorszépek – terítenek szőnyeget, egyik oldalon ciprusok, a másikon a zöldellő domboldal vezeti a néző tekintetét a párás messzeség, a távolban magasodó hegy felé.

© Tátrai Vilmos