Pietá

A festmény valószínűleg oltárképnek készült. A firenzei mesternek nem ez az egyetlen Michelangelo-parafrázisa. A római Galleria Colonna őrzi a Medici kápolna Hajnala és Éjszakája nyomán festett párdarabokat, az arezzói Casa Vasari múzeumban, illetve a cremonai képtárban pedig egy-egy olyan Pietà-ja látható, amely a Michelangelo által Vittoria Colonna részére rajzolt invenciót követi. A Szent Péter bazilika Pietà szobrának festmény-változata patetikusabb hangvételű, mint az előképe. Lehet, hogy készüléséhez az a szobormásolat adott ösztönzést, amelyet 1549 márciusában állítottak fel a firenzei Santo Spirito templomban. Egy ugyanekkor írt névtelen levél azzal vádolja Michelangelót, hogy Pietà-jában lutheránus eltévelyedéssel a művészetet fölébe helyezte a hit és a jámborság szolgálatának. Hasonló vádról Vasari is beszámol: „Michelangelo ezzel a művével igen nagy hírnévre tett szert; igaz ugyan, hogy néhány, inkább ostoba, mintsem értelmes ember azt állítja, hogy túlontúl fiatalnak ábrázolta Miasszonyunkat; ezek nem vették észre, nem tudják, hogy a szüzek, mivel senki se szennyezi be őket, hosszú ideig makulátlanul megtartják arcvonásaikat, ellentétben azokkal, akiket megkínoznak, amint Krisztussal tették.” Michele di Ridolfo, akinek festménye fél évszázaddal lehet későbbi, mint az 1498-99-ben kivitelezett márványszobor, komolyan vette a teológiai kritikát. A sorsát szelíd belenyugvással viselő fiatal Máriából az ő interpretációjában szenvedő matróna, „fájdalmas Szűzanya” lett.

Tátrai Vilmos ©