Piaci jelenet

A 16. századi németalföldi festészetben a konyhai és piaci jelenetek két fontos későbbi műfaj, az életkép és a csendélet önállósulását indították el. Antwerpen volt ekkor a művészi változások fő színhelye, ahol húsz évig (1635–1656 között) Pieter Aersten is dolgozott, majd meghonosította az új témákat Északon is. Ez a kép már a hazatérése utáni amszterdami korszakát reprezentálja. Közel életnagyságú alakjait nagy, erőteljes színfoltokkal festette és szűk térbe helyezte, ami demonstratív jelleget kölcsönöz az ábrázolásnak. A szárnyasokat és tojást áruló madarász” és a sajtot és vajat kínáló “tejesasszony” ugyanis a testi örömök, Luxuria megszemélyesítői.”