Noferibrészanéith usébtije

Az egyiptomiak túlvilágképéhez szorosan hozzátartozott a munkától való mentesülés óhaja, a teljes körű kiszolgálás, ellátottság vágya. Az első, a Középbirodalomban (Kr. e. II. évezred első harmada) felbukkanó usébti szobrocskák eredetileg a mumifikált halott képmásai voltak, de szerepkörük hamarosan kibővült a halott túlvilági munkáinak átvételével. Feladatuk a halottat munkára szólító isteni parancsra való felelés, vagyis a halott helyetti munkára való jelentkezés volt. Az usébtik reneszánsza a szaiszi korban (26. dinasztia) egy művészeti hullámvölgyből (22-25. dinasztia) való kilábalással is együttjárt, ami a fajansz anyagkezelés biztonságát, a finom kidolgozást, valamint új formai alkotóelemeket (talapzatra emelés, hátpillér) hozott magával. Noferibré-sza-Neith magasrangú, a szaiszi korban élt udvari tisztviselő sírját C. M. Firth fedezte fel 1929-ben Szakkarában, Uszerkaf óbirodalmi fáraó halotti templomának körzetében. Mivel a sírkamrát a feltárás előtt kirabolták, a teljesszámú usébtikészlet helyett csak 336, mégpedig négy különböző fajansz nyomómintán préselt, majd kiégetett figura került elő. Az istenszakállas, hármas osztatú parókát viselő múmiaforma usébtinek csupán kezei bukkannak elő a múmiapólya alól, tagolatlanul ábrázolt testére a Halottak Könyve 6. fejezetének szaiszi változatát tökéletes kontúrú, mélyített hieroglifákkal tüntették fel.

Nagy István nyomán