Mária gyermekével és Assisi Szent Ferenccel

Mária, a Gyermek és Assisi Szent Ferenc alakját lendületesen ívelő kompozíció egyesíti. Jézus és a koldulórend alapítójának gesztusa egymásra rímel. Ferenc széttárt karja nem csak a rajongó hódolat kifejezője, de – utalva a kereszthalál általi megváltásra – láthatóvá teszi a stigmákat is. Jézus úgy ismétli ezt a mozdulatot, hogy az egyszerre gyermekien ösztönös, felnőttet imitáló mozdulat és az elfogadás, hívás, magához szólítás gesztusa, de ismét csak a néző eszébe idézi a keresztre-feszítés pillanatát is. Misztikus erőtől hajtva egymás felé hajolnak, és egymás szemébe néznek, szinte tapinthatóvá válik a kettejük közt cirkuláló, mindkettőjük lényéből áradó szeretet.
A Mária arcán vagy a drapériák megformálásában megfigyelhető egyszerűsítés ritka, de nem egyedülálló Lotto művészetében. A szerkezet és a kifejezés egysége, koncentráltsága, a hagyományos téma beleérző, korántsem szokványos megfogalmazása, a szenvedélyes, közvetlen hangvétel tökéletesen beleillik abba az életműbe, amely külön fejezetet alkot a Cinquecento festészetében. Nem volt Lotto környezetében egyetlen festő sem, aki Szent Ferenc arcvonásait ennyire egyedivé formálni, rajongó hitét ilyen intenzitással megjeleníteni, Máriát és gyermekét ilyen szeretetteljes bensőséggel ábrázolni képes lett volna.
A 2001-ben elvégzett restaurálásig utólag festett tájképi háttér volt látható az alakok mögött. A tisztítás felszínre hozta az eredeti háttérül szolgáló zöld függönyt, amelynek laza redőzése összhangban van a jelenet könnyed mozgalmasságával.

Tátrai Vilmos©