Krisztus és a házasságtörő asszony

A ferrarai Garofalo műve jellegzetesen gyűjteményi festmény. Egy kicsiny kép színpadán harmincöt alakot elhelyezni és csoporttá fűzni, a cinquecento műgyűjtője szemében már önmagában is méltánylandó teljesítménynek számított. A kor követelményeinek megfelelni akaró festő Róma felé tekintett. A kompozíció fő vonásaiban az Athéni iskolát idézi, de látható rajta idézet a Stanzák más freskóiról, a Disputáról és a Héliodórusz kiűzetéséről is. Ami Raffaellónál méltóságteljes és monumentális, az itt miniatürizálódik; a cselekmény bemutatását nem a drámai tartalom, hanem a tetszetősség követelményei diktálják.

Középen, tanítványok kíséretében Jézus áll, mindkét oldal felé nyitott gesztusa a békítésé. A főszereplők félkörbe rendezett csoportját jobboldalt zárja a házasságtörő asszony. Elegáns kontraposzt pózával, égszínkék ruhájával a citromsárga köpenyes farizeus kompozíciós és színbeli ellenpontja. Valamennyi testtartás az érett reneszánsz kelléktárából való. A festő felvonultatja típus-és karakter-repertoárját is: a szigorú tekintetű zsidó főpap, a rút farizeus, a marcona római katona, a frígiai sapkás barbár férfi és a többi szereplő igazi kifejezőerő nélküli, de igen dekoratív együttest alkotnak. Az „alla romana” bemutatott újtestamentumi jeleneten tisztán ragyognak a színek, a részletek kidolgozása rendkívül aprólékos. Ebben a cizellált megmunkálásban még Mantegna hatása is kimutatható; a képen a manierista dekorativitás a pontos formadefiníció quattrocento eszményével találkozik.

Tátrai Vilmos ©