Királyszobor felső része

A budapesti királyportré egy trónuson ülő uralkodó szobor kompozíciójának letört, büsztként felfogható felső része. A sokáig III. Amememhat (12. dinasztia, Kr. e. 19. század második fele) ábrázolásának tartott darabot az újabb stíluskritikai vizsgálatok alapján egy-két emberöltővel későbbre helyezzük, pontosabb datálás azonban csak a szobor többi részének és feliratainak ismeretében válna lehetővé. Az arc ovális, a távol ülő, mandulaformájú szemek szemgolyói külön nem jelzettek. A szem alatt besüppedt “alsótáska” figyelhető meg. A fülek megmintázása a Középbirodalom szobrászatára jellemzően elnagyolt. A királyi nemesz fejkendő oldalszárnyainak csíkjai a tarkón összekötött copfban találkoznak. A homlokpánt fölött a királyt és a királyságot védő ureusz-kígyó ágaskodik. A száj alsó ajka a felsőhöz képest húsosabb, az orr oldalából kiinduló ún. nazolabiális ránc enyhén bemélyített. A látszólag érzelemtelen, üres arckifejezés mögött visszafogott mosoly bújkál. A felkar és a mellizmok megmaradt részeinek megmintázása a Középbirodalomra jellemző technikával történt. A darab minőségét tekintve ugyan elmarad a korszak legjobb királyplasztikái mögött, ennek ellenére feltételezhető, hogy a 13. dinasztia kori északi királyi rezidencia műhelyében készülhetett, esetleg egy királyi megbízásra készülő koronázási szoborsorozat részeként.

Gaboda Péter nyomán