Csendélet gyümölcsökkel

Feltételezhető, hogy a kép készülése idején a gyümölcsök szimbolikus jelentése ismert volt, így az őszibarack az érzéki gyönyör, a csiga a bűn, a légy a romlás, elmúlás képzetét kelthette.

Willem van Aelst gyümölcs-csendéleteinek két fő motívuma az őszibarack és a szőlő, melyek formai kontrasztját, a viaszos-feszes szőlőszemek és a bársonyos-puha barackok ábrázolásában rejlő lehetőségeket páratlan bravúrral aknázta ki. Az áttetsző-légies Üveg poharak és a fényesre csiszolt, kemény márványlap, a selymes fényű, lágyan redőzött terítő és a csillogó aranyrojtok, vagyis a különböző matériák élénk ellentétben, mégis festői egységbe foglalva érvényesülnek. A rágott-gyűrt, hervadó levelek és a kacskaringós szőlőkacs dekoratív hangsúlyt ad a kompozíciónak, míg a legördülő vízcseppek, egy-egy körömnyi mogyoróhéj, vagy a légy szárnyának aprólékos kidolgozottsága a részletek gazdagságával gyönyörködtet.

Ez az 1667-ben festett kép tipikus példája Willem van Aelst érett stílusának.