Apolló és a múzsák

Michel Dorigny annak a Simon Vouet-nak volt tanítványa és követője, aki 1627-ben, XIII. Lajos hívására tért vissza Itáliából Párizsba, és már római korszakában elindult azon az úton, amelyen több más kortársa is haladt: a megszelídített caravaggiói naturalizmust fokozatosan felváltotta Guido Reni irányával, vagyis a barokk klasszicizáló változatával. Ez a negyvenes években, valószínűleg egy palota könyvtárának dekorálására festett mitológiai kompozíció is Dorigny mesterének rajzain alapul és kvalitásban sem marad el Vouet színvonalától. A halhatatlan istennők és a lanton játszó Apollo a mérték, a harmónia és a csorbítatlan szépség birodalmának lakói. A festmény hitvallás a klasszikus művészet normáinak égi eredete és örökérvényűsége mellett.