A Szent Család egy angyallal

A Botticelli műhelyében dolgozó mesterek számos olyan kerek formátumú képet, vagyis tondót festettek, amelyeken angyal tartja Jézust a gyermekét térdepelve imádó Mária elé. Ez az ikonográfia a Jézus születése ábrázolások egyik fajtája. Hármójuk csoportjához áhítattal, inkább befelé forduló, mint kifelé irányított tekintettel, balját melléhez emelve közeledik az idős Szent József. A tondó mestere számos firenzei és umbriai stíluselemet ötvöz képén, anélkül, hogy az összhatás eklektikus lenne. Szűz Mária arca és hímzett szegélyű köpenye az umbriai Pinturicchiót juttatja eszünkbe. A képtér árkádos építménye, amelyen át távolba vesző tájra nyerünk kitekintést, mintha Perugino valamelyik oltárképéről került volna ide. Mária és az angyal ruhájának labirintus módjára kanyargó redőzése arra emlékezteti a nézőt, hogy Raffaellino del Garbo a külső és belső kontúrokat mindig költészettel és energiával feltöltő Filippino Lippinek volt a tanítványa. József megjelenésében, arcában, kezében egyaránt dominál a rusztikus karakter, amelyhez leginkább a szárnyaló fantáziájú Piero di Cosimo életművében találjuk meg az előképeket. Ha az előtér vegetációjában Leonardo botanikai érdeklődésének visszhangját fedezzük fel, akkor azzal sem járunk távol az igazságtól, ha a háttérben feltárulkozó táj mediterrán derűjét Peruginóén túl, Raffaello hatásával hozzuk összefüggésbe. A zöld, szürke, barna és kárminvörös kellemesen összecsengő árnyalatai közt különösen erős hangsúlyt kap József köpenyének intenzív sárgája.

Tátrai Vilmos©