Krisztus tanítványai lábát mossa

János evangéliumának 13. fejezetében olvassuk: Jézus „felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel. Simon Péterhez lépett, aki így szólt hozzá: Uram, te mosod meg az én lábamat? Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted. Péter így szólt hozzá: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus így válaszolt neki: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. Simon Péter erre ezt mondta neki: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is! Jézus így szólt hozzá: Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.” A freskó annak a tizenöt passió-jelenetnek az egyike, amelyek a bresciai Santi Isidoro e Cassiano templom 19. század végi lebontása után négy különböző helyre kerültek: a Szépművészeti Múzeumba, amely még az Utolsó vacsorát is őrzi ( ltsz. 1371), a bostoni Museum of Fine Arts-ba, a bresciai képtárba és ugyanott a Santa Maria delle Consolazioni templomba. Krisztus és Szent Péter alakját a festő Dürer azonos témájú fametszetéről vette át. A kompozíciót tiszta színfelületek, a mozdulatok és a drapéria szögletessége, az alakok kissé bizonytalan térbehelyezése és a helyenként hangsúlyos mimika jellemzik. Először 1989-ben merült fel a szakirodalomban, hogy a freskóciklus Paolo da Caylina helyett inkább egy másik, kevéssé ismert bresciai mester, Andrea Manerbio munkája.

Tátrai Vilmos©