Álajtó töredéke Aquincum területéről

Az Óbirodalom masztaba sírépítményeibe temetett halott igyekezett rendszeres kapcsolatban maradni az élőkkel, akiktől a halotti áldozatokat kapta, illetve szabadon ki- és bejárni sírja, az ég és a túlvilág közt. Ezt a sír falában kiképzett, de valódi ajtóként nem funkcionáló ún. álajtó tette számára lehetővé, amelyet egy olyan építészeti szerkezetbe kötött, feliratos sztéléként is felfoghatunk, amely az Óbirodalomban egy időre átvette az egyébként ősibb, az 1. dinasztia (Kr. e. III. évezred első negyede) alatt már meglévő sírsztélé szerepét. Az álajtó volt tehát az az eszköz, amin keresztül a halott elfoglalhatta, „megkaphatta” az őt megillető helyet a többi „elhunyt között”, ahogyan erről a mély-relief technikájával bevésett, finoman kidolgozott hieroglifájú szövegtöredék is eredetileg szólt.