
Justus Kriex képmása
Régi Képtár
Anyag, technika | olaj, diófa |
---|---|
Méret | 61 x 74 cm |
Leltári szám | 47 |
Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A képtípus – Mária gyermekével két szent között háromnegyed vagy félalakos változatban – gyakori a késő-quattrocento festészetben. A milánói Leonardo- követő ezt alakítja át az érett reneszánsz szellemében: a statikus, szimmetrikus kompozíciót dinamizmussal tölti meg, úgy hogy a témánál szokatlan fekvőformátum is segíti kibontakozni a körvonalak és a drapériák hullámmozgását. Szent Jeromos és a hirtelen, heves mozdulatú Gyermek között a vezeklés eszköze, a könyvre helyezett kő teremt dialógust, amelyet a jobbra forduló Mária szelíd derűvel figyel. Nem csak a kő motívuma, hanem a két szent többi attribútuma is erős hangsúlyt kap; a festő komikus hatású melléktémát formál belőlük. Éles fogait, kilógó nyelvét mutogatja Jeromos oroszlánja, kos-szarvakkal, denevér-szárnyakkal, gyűrött füllel, vastag ajakkal és tágra nyílt szemekkel szórakoztatja a nézőt Szent Mihály ördögfiókája. Könnyen lehet, hogy arcához az inspirációt Leonardo karikatúra-rajzai szolgáltatták. A képből ránk tekintő Mihály arkangyal betegesen sápadt, öntetszelgően mosolygó, androgün jelenség, aki minden harciasság nélkül tartja magasba a kardját. Immár a manierizmus felé mutató jelenség, hogy a részletek alakításában Giampietrino a bonyolításra mutat hajlandóságot, méghozzá kevésbé a látott valóságból, mint elvont formulákból kiindulva. A haj és a szakáll megformálásában ugyanúgy megfigyelhető a díszítő, stilizáló szándék, mint a ruharedők finoman önkényes, a természetelvű drapériakezeléstől távolodó hajlítgatásában.
© Tátrai Vilmos
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.